2012. május 13., vasárnap

Filmkritikák

Egy kedves barátnőm szokott filmkritikákat írni, és mivel nincs blogja, mi fogjuk közölni az írásait. Reméljük tetszeni fog:)


Midnight in Paris /Éjfélkor Párizs/
Ez egy romantikus vígjáték, melyből bőven kapunk Owen Wilsontól. Tulajdonképpen ezt nem bánom, hiszen neki ez megy a legjobban. Ez a film tanulságos, de humorból sincs hiány. Nem erőltetett a történet. Bár az elején a Párizs nevezetességeiből álló klip nekem nem tetszett. Unalmas volt vagy öt percen keresztül ezt nézni. A kevesebb néha több, mondja a mondás. Az tény, hogy a film kapcsolódott Párizs múltjához, ezért ezt nem tagadom, illett a film fő mondanivalójához: miszerint jobb volt-e régen? Természetesen ez a film végére ki is derült, nem. Gil Pender (Owen Wilson) egy milliomos lány családjába készül beházasodni. A nagy nap előtt azonban még a lány apja munkája miatt elutaznak Párizsba. Eközben Gil belecsöppen a húszas évekbe, és találkozik Hemingwayjel, Picassoval, Fitzgeraldékkal, és még sok már művésszel. Rádöbben, régen sem volt jobb mint most. Akkoriban pedig még a századfordulóig akartak visszamenni az emberek, mivel szerintük akkor jobb volt. A film azt sugallja, hogy tanulj meg a jelenben boldog lenni, és ne a múltban élj.

 Egy lányól
Ezt a filmet mindenkinek merem ajánlani. Legfőképpen a tinilányoknak. Ez egy könnyű kis film, viszont miután megnézted, azonnal bemászik a bőröd alá és szöget üt a fejedben a kérdés; akkor létezik-e egy rövidebb út a boldogsághoz? A történetben Jenny (Carey Mulligan) arról dönt,hogy feleségül, vagy egyetemre menjen. A szülőknek az anyagi biztonság a legfontosabb, amit persze a házassággal könnyebb megoldani. Jennynek a kalandozás és a tapasztalat lebeg a szeme előtt, ami miatt elhanyagolná a tanulást. Közben persze kiderül, hogy leendő férje nem pont az akinek mutatja magát. Még a szigorú igazgatónő (Emma Thomson) figyelmeztetése sem elég. Jennynek be kell látnia, nincs kiskapu a gyors boldogság felé, és csak magára számíthat.
A színészek tökéletes munkát végeztek. Az egész kiteljesedik a mellékszereplőkkel. A történet nem ágazik el sehol, nem maradnak elvarratlan szálak amiket végül soha nem értenénk meg. Egy tökéletes munka az Egy lányról.

Erika

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése