1 hónapos állandó koránkelés mellett az ember nagyon le van szívva, próbál átállni, de nagyon nehéz. Így vasárnapra mindig nagyon elfáradok, lélekben és testileg is, nem tudom nagyon kipihenni magam. Szokásos a hétvégén pörgés is, nem tudok megülni egy széken, muszáj mindig valahova menni.. El se tudnám képzelni hogy itthon unatkozzak egy napot is. Sajnos ez sokszor a teljesítőképességem terhére megy. Azonban hiába a fáradság, erőt kell meríteni, akárhonnan de muszáj, mert jön az újabb hét, az újabb akadályok, az újabb kihívások. Fontos, hogy ilyenkor tudjunk miből meríteni erőt. A barátainkból, a családunkból. Ne feledkezzünk meg, hogy ez nem csak egy körforgás ahol mindig a hétvége a fontos vagy a szünet, élveznünk kell és észre kell vennünk a hétköznapokban is a szépet! Ez a legfontosabb! Ne vesszünk el a napok körforgásában:)
Ez lett volna, bocsánat a kuszaság miatt:) búcsúzóul még egy zenét így esétére.